Elektrolitpótlás lovaknál: nem csak az izzadással elveszített „sót” kell visszaadnunk

A verejték azonban nem egyszerűen víz.

A ló verejtéke nagy koncentrációban tartalmaz elektrolitokat, elsősorban nátriumot, kloridot és káliumot. A Merck Veterinary Manual becsült értékei szerint egyetlen liter verejtékkel körülbelül 3,1 g nátrium, 5,3 g klorid és 1,6 g kálium távozhat.

Ha egy ló például 10 liter verejtéket veszít, ez nagyságrendileg már 31 g nátriumot, 53 g kloridot és 16 g káliumot jelenthet.

Ez az a pont, ahol érthetővé válik, miért nem egyszerű „ásványianyag-pótlásról” beszélünk.

Mi történik, ha csak vizet pótolunk?

Elsőre logikusnak tűnhet: ha a ló sokat izzadt, adjunk neki vizet.

Csakhogy a ló a verejtékkel együtt vizet ÉS elektrolitokat veszít. Ha jelentős nátrium- és kloridveszteség mellett csak nagy mennyiségű vizet fogyaszt, az tovább hígíthatja a testfolyadékokat. Ez csökkentheti a szomjúságot kiváltó ingert, miközben a vesék fokozhatják a víz ürítését.

Ez az egyik legérdekesebb különbség az egyszerű vízpótlás és a valódi rehidratáció között: a ló szervezetének nemcsak vízre van szüksége, hanem azokra az ionokra is, amelyeket a vízzel együtt elveszített.

Miért ennyire fontos a nátrium?

A nátrium a test folyadékegyensúlyának egyik meghatározó elektrolitja.

Nagy mennyiségű nátrium elvesztése azért különösen problémás, mert a szomjúságérzet kialakulását nem pusztán az szabályozza, hogy mennyi folyadék hiányzik a szervezetből. A vérben oldott anyagok koncentrációja is fontos jelzés.

Ezért fordulhat elő, hogy egy sokat izzadt ló jelentős folyadékhiányban van, mégsem érzi olyan intenzíven a szomjúságot, mint amire számítanánk. A víz és az elektrolitok együttes pótlása ezért különösen fontos jelentős izzadás után.

Kloridból még többet veszít

A klorid gyakran háttérbe szorul a nátrium mellett, pedig a ló verejtékében kifejezetten nagy koncentrációban található.

A becsült veszteség körülbelül 5,3 gramm literenként, vagyis még a nátriumveszteségnél is nagyobb lehet.

A klorid részt vesz a folyadék- és sav-bázis egyensúly fenntartásában, ezért jelentős vesztesége nem egyszerűen annyit jelent, hogy „kevesebb só van a szervezetben”.

Ezért fontos szempont egy sportelektrolit értékelésekor a tényleges kloridtartalom is.

És akkor jön a kálium

A kálium az izmok és az idegrendszer normál működésének egyik alapvető elektrolitja.

Az idegi impulzusok továbbítása és az izomsejtek normális működése szorosan összefügg a nátrium és kálium megfelelő eloszlásával. Ráadásul a ló verejtékével kálium is jelentős mennyiségben távozik: a becsült veszteség körülbelül 1,6 g/liter verejték.

Ezért van jelentősége annak, hogy egy komplex elektrolit ne csak NaCl-t tartalmazzon.

Mitől komplex a Re-Hydra?

A Re-Hydra több különböző elektrolitforrást kombinál:

Kálium-klorid – KCl
Nátrium-klorid – NaCl
Trinátrium-citrát – Na₃C₆H₅O₇
Trimagnézium-citrát – Mg₃(C₆H₅O₇)₂
Nátrium-bikarbonát – NaHCO₃

Ezekből a készítmény:

Nátrium: 37,9%
Klorid: 53,5%
Kálium: 26%
Magnézium: 0,8%

A lényeg tehát nem egyszerűen az, hogy sok ásványi anyag legyen egy elektrolitban. Egy megfelelő elektrolitpótlásnak az izzadással elveszített legfontosabb ionokat együttesen kell biztosítania.

Miért nem ugyanaz, mint egyszerűen sót adni?

A konyhasó, vagyis NaCl körülbelül 39% nátriumot és 61% kloridot tartalmaz.

Mindkettőre nagy szüksége van egy izzadó lónak, ezért a só fontos része a ló takarmányozásának. A verejtékkel azonban nem kizárólag ezt a két elektrolitot veszíti.

A NaCl nátriumot és kloridot biztosít, káliumot és magnéziumot azonban nem.

A Re-Hydra ezzel szemben egyszerre biztosít nátriumot, kloridot, káliumot és magnéziumot, ráadásul több különböző vegyületből.

Ezért a komplex elektrolit nem a só „drága változata”. Más feladatot lát el: az intenzív verejtékezéssel kialakuló összetett elektrolitveszteség pótlására szolgál.

Miért van benne nátrium-citrát és nátrium-bikarbonát is?

Ez már a formula egyik érdekesebb része.

A Re-Hydrában a nátrium nem kizárólag nátrium-kloridból származik, hanem trinátrium-citrátból és nátrium-bikarbonátból is.

Ennek egyik jelentősége, hogy így nátrium biztosítható anélkül, hogy minden egyes gramm nátrium mellé szükségszerűen további klorid kerülne. Ez lehetőséget ad arra, hogy a formulában a nátrium-, klorid- és egyéb ionforrásokat különböző alapanyagok kombinációjával alakítsuk ki.

A bikarbonát és a citrát ráadásul a szervezet sav-bázis rendszerével is kapcsolatban álló ionokat biztosít. Ezt azonban nem érdemes úgy leegyszerűsíteni, hogy egy elektrolit „lúgosítja a lovat”: a ló sav-bázis szabályozása ennél jóval összetettebb.

Magnézium: kevesebb kell belőle, de nem jelentéktelen

A Re-Hydra trimagnézium-citrátot is tartalmaz.

A magnézium több száz enzim működésében vesz részt, szerepe van az energiatermelésben, az idegrendszer működésében és az izomműködés szabályozásában.

A verejtékkel elveszített mennyisége kisebb, mint a nátriumé, kloridé vagy káliumé, ezért egy elektrolitban sem kell azonos koncentrációban jelen lennie.

A „komplex” tehát nem azt jelenti, hogy mindenből ugyanannyit teszünk bele, hanem azt, hogy az egyes összetevőknek élettanilag értelmezhető szerepük van.

És mit keres benne a C-vitamin, az MSM és a glükozamin?

A Re-Hydra formulája nem áll meg az elektrolitoknál: C-vitamint, MSM-et és glükozamint is tartalmaz.

Fontos azonban szakmailag különválasztani a szerepüket.

C-vitamin

A C-vitamin antioxidáns, vagyis részt vesz a sejtek oxidatív terheléssel szembeni védelmében.

A ló képes saját maga is C-vitamint előállítani, tehát egészséges ló esetében nem klasszikus esszenciális vitaminról beszélünk. Intenzív fizikai terhelés során ugyanakkor fokozódik az anyagcsere és az oxidatív terhelés, ezért a Re-Hydrában a C-vitamin a sport és regeneráció oldaláról egészíti ki az elektrolit formulát.

MSM

Az MSM szerves kénforrás. A kén számos, a szervezetben megtalálható molekula alkotóeleme, az MSM-et pedig elsősorban az ízületek és kötőszövetek támogatására alkalmazott kiegészítőkből ismerjük.

Nem elektrolit, tehát nem a nátrium, kálium vagy klorid pótlását végzi. A Re-Hydrában kiegészítő összetevőként van jelen egy olyan készítményben, amelyet jellemzően fokozott fizikai igénybevétel idején alkalmazunk.

Glükozamin

Hasonló a helyzet a glükozaminnal is.

A glükozamin az ízületi és porcszövetekhez kapcsolódó takarmány-kiegészítők egyik legismertebb összetevője. Nem teszi „jobb elektrolittá” a terméket, hanem plusz funkcionális összetevőként egészíti ki azt.

A Re-Hydra elektrolit funkcióját tehát elsősorban a nátrium-, klorid-, kálium- és magnéziumforrások adják; a C-vitamin, MSM és glükozamin ehhez kapcsolódó extra összetevők.

Mit lehet ebből ténylegesen észrevenni a lovon?

Talán ez a legfontosabb gyakorlati kérdés.

Az elektrolit nem stimuláns. Nem attól jó, hogy beadás után a ló hirtelen „felpörög”.

A megfelelő elektrolitpótlás célja éppen az, hogy megelőzzük vagy mérsékeljük azokat a változásokat, amelyeket a folyadék- és elektrolitveszteség okozna.

Jelentős veszteségnél romolhat a teljesítőképesség, jelentkezhet fáradékonyság, izommerevség vagy izomgörcs, súlyosabb esetben pedig a ló levert és dehidratált lehet, emelkedhet a pulzusa és légzésszáma, illetve nehezebben normalizálódhat a testhőmérséklete.

Megfelelő víz- és elektrolitpótlás mellett a gyakorlatban elsősorban jobb hidratáltság, megfelelőbb ivási hajlandóság, az izomműködés feltételeinek fenntartása, jobb regeneráció és a teljesítőképesség fenntartásának támogatása lehet fontos.

A hőleadás szempontjából is lényeges mindez. A ló csak akkor tudja hosszabb távon hatékonyan használni a verejtékezést saját hűtésére, ha van miből verejtéket termelnie. A folyadék- és elektrolitveszteség előrehaladtával ezért maga a hőszabályozás is egyre nagyobb kihívássá válhat.

A lovas mindebből azt érzékelheti, hogy megfelelő pótlás mellett a ló kevésbé „ürül ki” egy nagy melegben végzett munka után, könnyebben rendezi folyadékháztartását, és gyorsabban tér vissza a megszokott állapotához két terhelés között.

Nem csak versenylovaknak

Az elektrolitveszteség mértékét nem az határozza meg, hogy a ló sportló-e, hanem az, hogy mennyit izzad.

Ez történhet edzés közben, versenyen, hosszú szállítás során, meleg istállóban, karámban a nyári hőségben vagy akár könnyebb munka során is, ha magas a hőmérséklet és a páratartalom.

Egy 500 kg-os ló becsült verejtéktermelése közepes munkánál 5–10 liter/óra, nehéz munkánál pedig akár 10–25 liter/óra is lehet, a környezeti körülményektől függően.

Ha ezt összevetjük a verejték elektrolittartalmával, gyorsan láthatóvá válik, hogy néhány óra alatt milyen jelentős mennyiségű nátriumot, kloridot és káliumot veszíthet a ló.

A legfontosabb szabály: elektrolit mellé víz kell

Ezt semmilyen készítmény nem írhatja felül.

Elektrolitot mindig megfelelő mennyiségű friss ivóvíz biztosítása mellett adjunk. Koncentrált elektrolit adása dehidratált lónak megfelelő vízellátás nélkül nem jó megoldás, nagy koncentrációban pedig gyomorirritációt is okozhat.

Ha elektrolitot teszünk az ivóvízbe, érdemes mellette sima vizet is biztosítani, hogy a ló szabadon választhasson.

A cél ugyanis nem az, hogy minél több elektrolitot adjunk. A cél az, hogy a verejtékkel elveszített vizet és ionokat megfelelően visszapótoljuk, és ezzel segítsük a ló szervezetét abban, hogy hőségben és terhelés alatt is fenntartsa azt az egyensúlyt, amelyre az izmoknak, az idegrendszernek, a keringésnek és a hőszabályozásnak szüksége van.

Ez a különbség az egyszerű „sóadás” és a tudatos, komplex elektrolitpótlás között.

Felhasznált szakirodalom

• Merck Veterinary Manual – Nutritional Requirements of Horses and Other Equids
• Merck Veterinary Manual – Estimated Sweat Composition and Electrolyte Replacement in Horses
• Merck Veterinary Manual – Nutritional Diseases of Horses and Other Equids
• PubMed – Equine thermoregulation and sweating during exercise
• PubMed – Electrolyte losses and replacement in horses
• PubMed – Electrolyte supplementation in exercising horses
• PubMed – Effects of dehydration and electrolyte loss during exercise
• PubMed – Water and electrolyte replacement and hydration in horses