Exkluzív interjú az olasz sztárral: Giacomo Bassi

Lehetőségünk nyílt beszélgetni vele pályafutásáról, céljairól, lovairól, valamint arról, mi motiválja nap mint nap a sportban, milyen gondolatok mentén építette fel karrierjét. Ebben az interjúban közelebbről is megismerhetitek az olasz díjugratás egyik meghatározó alakját, aki a tavalyi évben tagja volt például a budapesti CSIO Nemzetek Díja győztes csapatának is.

Kitti: Mikor kezdtél el lovagolni, és hogyan kezdődött a lovak iránti szenvedélyed?

Giacomo:

Egy, az otthonunkhoz közeli lovardában kezdtem el lovagolni, mert édesapám nagyon szerette ezt a sportot. Amatőr lovas volt, többnyire 120–130 cm-es pályákon versenyzett, így tulajdonképpen rajta keresztül kerültem közel a lovak világához.

Az egészben az az érdekes, hogy előtte rengeteg más sportot is kipróbáltam. Teljesen átlagos családból származom és mindenki tudja, hogy a lovaglás meglehetősen költséges sport. Az igazság viszont az, hogy a többi sportban borzasztó voltam, így végül a lovaglásnál maradtam.

A szüleim hatalmas áldozatokat hoztak azért, hogy követni tudjam a szenvedélyemet, amiért a mai napig rendkívül hálás vagyok nekik.

K: Említetted, hogy a karrieredet teljesen a nulláról építetted fel. Mi a legfontosabb tanács, amit a fiatal generációnak adnál, akik hasonló utat szeretnének bejárni?

G: 

Igen, a karrieremet valóban a nulláról építettem fel. Egy nagyon fontos gondolat azonban mindig ott volt a fejemben: a fejlődés kulcsa gyakran éppen azokban a feladatokban rejlik, amelyeket legszívesebben elkerülnénk. Sokszor vannak olyan gyakorlatok vagy munkák, amelyeket nem szívesen végzünk el – talán mert fáradtak vagyunk, vagy mert nehéznek érezzük őket, és nem igazán fekszenek nekünk. Pedig a valódi előrelépés éppen ott kezdődik, amikor az ember ezekkel is szembenéz, és dolgozik rajtuk. A fejlődés gyakran azokban a dolgokban rejlik, amelyeket máskor inkább kihagynánk.

K: Ha üzenhetnél a fiatalabb önmagadnak, mit mondanál neki?

G:

Azt mondanám a fiatalabb önmagamnak, hogy ne görcsöljön annyira az eredmények miatt. Ne hagyja, hogy a teljesítmény miatti feszültség vagy düh elvegye az örömét attól, amit csinál. Sokkal fontosabb megszeretni magát az utat, mint csak a célt hajszolni – élvezni a fejlődés folyamatát.

Mindig jusson eszébe az is, hogy az autóban a szélvédő sokkal nagyobb, mint a visszapillantó tükör. Ennek oka van: sokkal fontosabb az, ami előttünk van, mint az, ami már mögöttünk maradt. Előre kell nézni, és akkor minden a helyére kerül.

K: Eddigi életed során melyik ló volt rád a legnagyobb hatással, és miért? Milyen típusú lovakat szeretsz a legjobban lovagolni?

G:

Az a ló, amelyik egyértelműen megváltoztatta a pályafutásomat: Cape Cod. Saját tenyésztésű ló, ráadásul az édesanyját is én lovagoltam korábban. Vele sikerült igazán nagy lépést előrelépnem a sportban, hiszen amikor elkezdett a legnagyobb kategóriákban ugrani, én is bekerültem az olasz válogatottba.

Lovasként is ekkor figyeltek fel arra, hogy különösen jól tudok együtt dolgozni a temperamentumosabb, érzékenyebb lovakkal – azokkal, amelyeknek kisebb a vágtája, nagyon óvatosak, és finom lovast igényelnek - ő épp ilyen volt. Azóta a tulajdonosok és tenyésztők, akikkel együtt dolgozom, tudatosan ilyen típusú lovakat bíznak rám.

Cape Cod tehát mély nyomot hagyott a pályafutásomban, és ő volt az a ló, aki igazán magasabb szintre emelt a sportban.

K: Szerinted melyik az a három legfontosabb tulajdonság, amely egy igazán kiváló lovat jellemez?

G:

Ahhoz, hogy egy ló a legmagasabb szintre jusson, három alapvető tulajdonságra van szüksége. Először is bátornak kell lennie, másodszor rendkívül óvatosnak az akadályokon, és talán a legfontosabb: nagyon intelligensnek.

Az igazán intelligens lovak azonban különösen érzékeny lovasokat igényelnek. A lovasnak meg kell értenie, mit „gondol” a ló, és néha ki kell lépnie a hagyományos edzésmódszerek keretei közül ahhoz, hogy valódi kapcsolat alakuljon ki közöttük.

Olyan ez, mint amikor egy bárban beszélgetsz valakivel, akinek nem beszéled a nyelvét – mégis érzed, mit gondol és mit érez. Ilyenkor a kommunikáció nem szavakkal történik, hanem a testbeszéddel. A lovaglásban is hasonló a helyzet: a lovasnak a saját testével kell kommunikálnia, és olyan kapcsolatot kell kialakítania, amelyben a ló szívesen működik együtt vele.

K: Arról is ismert vagy, hogy a nehezebb, érzékenyebb lovakat – például Cash du Pratel-t – is kivételesen jól lovaglod. Mi a legnagyobb erősséged lovasként, és milyen tanácsot adnál azoknak a lovasoknak, akik kihívást jelentő lovakkal dolgoznak?

Ebben nagy szerepe volt Cape Cod-nak, ő formált ilyen lovassá. Mindig is érzékeny típus voltam, könnyen megérzem a ló érzelmeit – szinte áramlik belőle az érzés, amit a testemen keresztül is érzékelek. Ez rengeteget segített azokkal a lovakkal, amelyek idegesebbek, stresszesebbek vagy nagyon temperamentumosak, mint például Cash és az ehhez hasonló típusok.

A nehézség inkább abban rejlik, hogy meg kell tanulni értelmezni ezeket az érzéseket. A ló részéről gyakran feszültség vagy bizonytalanság jelenik meg, hiszen végső soron olyasmit kérünk tőle, amire a természetben nem született. Ilyenkor a lovas feladata az, hogy mellette álljon, és a lehető legjobb módon kommunikáljon vele – még akkor is, ha nem beszéljük ugyanazt a „nyelvet”.

Én inkább egyfajta pszichológus vagyok a lovaim számára, nem csak technikai értelemben vett lovas. Ez a hozzáállás különösen jól működik az érzékenyebb, érzelmesebb lovakkal.

K: Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb, és milyen célokat szeretnél még mindenképpen elérni a sportban?

Nagyon büszke vagyok arra az útra, amit eddig bejártam, még akkor is, ha egyáltalán nem tekintem azt a pontot, ahol most tartok, a történet végének. Folyamatosan fejlődni szeretnék, tanulni, mert még rengeteg dologban van hova javulnom.

Természetesen szeretnék bekerülni a legnagyobb nemzetközi versenysorozatokba, de nem csak évente három-négy alkalommal. A célom az, hogy állandóan ott legyek a legmagasabb szinten – úgy, hogy mindezt a nulláról építettem fel, átlagos anyagi háttérből indulva.

Az egyik nagy álmom természetesen az olimpia. De legalább ennyire fontos számomra az odáig vezető út is: a lovakkal való munka, a saját istállóm felépítése, a vállalkozásom és a nevem megerősítése a sportban. Számomra már az is hatalmas öröm, hogy ennek a világnak a része lehetek.

K: Ha a történelem bármelyik lovát választhatnád, melyikkel lovagolnál szívesen, és melyik versenyen indulnál vele?

Azt hiszem, a saját stílusom és karakterem miatt nagyon jól illene hozzám például Jappeloup. Egy kisebb termetű, rendkívül temperamentumos és nagyon érzékeny ló volt – pontosan az a típus, amelyikkel igazán szeretek dolgozni.

Úgy érzem, tökéletes partner lenne számomra. Óriási élmény lenne vele lovagolni, és természetesen az lenne az igazi álom, ha vele indulhatnék az olimpián vagy a Lovas Világkupán. Ez valóban egy megvalósult álom lenne számomra.

_____________

Köszönjük Giacomonak ezeket a nagyszerű gondolatokat a magyar lovasok nevében, reméljük, sokak találják meg a saját maguk számára hasznos tanácsokat sorai közt. Reméljük, még sokszor üdvözölhetjük őt hazánkban fantasztikus lovaival.

Grazie mille!