Egy átlagos, 500 kg-os felnőtt ló fenntartó energiaigénye nagyjából 70 MJ naponta. Ha dolgozik is, ez gyorsan emelkedik: könnyű munkában körülbelül 85 MJ, közepes munkában 100 MJ, nehéz munkában pedig nagyjából 110 MJ körüli napi energiaigénnyel számolhatunk. Vagyis már önmagában a munka is jelentős plusz terhet jelent: könnyű munkánál hozzávetőleg +15 MJ, közepes munkánál +30 MJ, nehéz munkánál pedig +40 MJ körüli többletenergiára lehet szükség.
A következő kérdés az, hogy ezt az energiát honnan kapja meg a ló. A válasz elsősorban a takarmányból, és ezen belül is jelentős részben a szálastakarmányból. Egy gyengébb széna energiatartalma megközelítőleg 7 MJ/kg, egy átlagos szénáé körülbelül 8 MJ/kg, egy jó minőségű, levelesebb szénáé pedig akár 10 MJ/kg körül is lehet.
Ez azt jelenti, hogy napi 10 kg széna gyengébb minőségből mindössze körülbelül 70 MJ, jó minőségű szénából viszont akár 100 MJ energiát is biztosíthat. Már ebből látszik, hogy önmagában az a mondat, hogy „a ló kap napi 10 kg szénát”, még nem mondja meg, megfelelő-e az energiaellátása.
A drámai hőségben azonban egy új probléma is megjelenik: sok ló egyszerűen kevesebbet eszik. Ennek van élettani oka. A ló szervezete folyamatosan hőt termel az alapanyagcsere, az izommunka és az emésztés során. A rostok emésztése különösen jelentős ebből a szempontból, hiszen a vak- és vastagbél mikroorganizmusai fermentálják őket, és ez a folyamat hőtermeléssel jár.
Normál környezeti hőmérsékleten ez nem jelent különösebb problémát. 30–35 °C körüli hőségben azonban a ló számára sokkal nehezebb leadni a saját maga által termelt hőt. A test és a környezet közötti hőmérséklet-különbség lecsökken, ezért a szervezet egyre inkább az izzadásra és az izzadság párolgására támaszkodik. Magas páratartalom mellett ez különösen nehéz, mert az izzadság rosszabbul párolog el, miközben a ló továbbra is jelentős mennyiségű vizet és elektrolitot veszít.
A takarmányfelvétel csökkenése tehát nem egyszerűen úgy értelmezhető, hogy „a lónak nincs étvágya a melegben”. Sokkal inkább arról van szó, hogy a szervezet igyekszik mérsékelni a további belső hőtermelést, miközben a hőleadás már eleve nagy terhet jelent. Ha kevesebbet eszik, kevesebb energia kerül be, miközben a napi energiafelhasználása – főleg egy dolgozó lónál – továbbra is magas marad.
Egy egyszerű példa jól mutatja ezt. Ha egy ló normálisan napi 10 kg, 10 MJ/kg energiatartalmú jó szénát eszik, az körülbelül 100 MJ energiát jelent. Ha a hőségben ebből már csak 8 kg-ot fogyaszt el, akkor a bevitele 80 MJ-ra csökken.
Ez napi 20 MJ kiesés.
Öt nap alatt ez már 100 MJ energiahiány, tíz nap alatt pedig 200 MJ.
Ha közben a ló közepes munkában van, vagyis napi körülbelül 100 MJ-ra lenne szüksége, nagyon könnyen negatív energiamérlegbe kerül. Nem feltétlenül azért fogy, mert a hőség önmagában óriási plusz energiaigényt okoz, hanem azért, mert kevesebb energia kerül be, miközben a felhasználás nagyjából megmarad.
A helyzet még kedvezőtlenebb, ha a ló gyengébb minőségű szénát kap. Ha annak energiatartalma csak 7 MJ/kg, akkor 10 kg széna mindössze körülbelül 70 MJ, 8 kg pedig csak 56 MJ energiát jelent. Egy közepes munkában lévő ló 100 MJ körüli napi szükségletéhez képest ez már hatalmas különbség.
Ezért különösen problémás kombináció a gyengébb széna, a csökkent takarmányfelvétel, a rendszeres munka és a drámai hőség. A gyengébb szénából eleve többet kellene elfogyasztania a lónak ugyanannyi energia megszerzéséhez, miközben éppen a hőség miatt fordulhat elő, hogy kevesebbet eszik.
Ilyenkor átmenetileg sokat segíthet a beáztatott széna- vagy lucernapellet. Egy jó lucernapellet energiatartalmával egyszerű számoláshoz körülbelül 10 MJ/kg értékkel kalkulálhatunk. Ha tehát a ló napi 2 kg jó szénával eszik kevesebbet, az nagyjából 20 MJ kiesést jelent, amit megfelelő mennyiségű lucerna- vagy szénapellettel részben vissza lehet pótolni. Beáztatva ráadásul nemcsak rostot és energiát, hanem plusz vizet is beviszünk.
Fontos azonban, hogy a pellet sem „hőtermelésmentes”. Ugyanúgy rostforrás, tehát fermentálódik. Az előnye az, hogy könnyebben elfogyasztható formában tudjuk visszatenni azt az energiát és rostot, amit a ló a hosszú szálú szénából nem vett fel.
Ha ennél nagyobb energiasűrűségre van szükség, egy 12 MJ/kg energiatartalmú sporttáp már kis mennyiségből is jelentős energiát biztosít. Egy kilogramm 12 MJ, két kilogramm 24 MJ, három kilogramm pedig 36 MJ energiát ad hozzá az étrendhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hiányzó szénát egyszerűen táppal kell helyettesíteni. A megfelelő rostbevitel továbbra is alapvető.
A fogyás másik fontos oldala a hízlalás. Ha egy ló napi 100 MJ-t igényel, és pontosan 100 MJ-t kap, akkor ezzel alapvetően a jelenlegi állapotát tartjuk fenn. Ha azt szeretnénk, hogy kondíciót építsen és testsúlyt gyarapítson, akkor a napi szükségletén felül átmeneti energiatöbbletre van szüksége.
Egyszerű gyakorlati közelítéssel körülbelül 90 MJ tartós energiatöbblettel számolhatunk 1 kg tényleges testsúlygyarapodás nagyságrendjéhez. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyetlen nap alatt plusz 90 MJ-t kell adnunk, hanem azt, hogy a napi többlet idővel összeadódik. Napi +10 MJ esetén nagyjából kilenc nap alatt, napi +15 MJ esetén körülbelül hat nap alatt gyűlik össze 90 MJ többlet.
A lényeg tehát egyszerű: fenntartó etetéssel fenntartunk, hízlalni csak energiatöbblettel lehet.
És ugyanez fordítva is igaz. Ha a drámai hőségben a ló naponta 10–20 MJ-val kevesebb energiát vesz fel, mint amennyire szüksége lenne, ez néhány nap alatt már jelentős hiányt eredményezhet. Ezért tud egy ló akár egyetlen komoly hőhullám alatt is szemmel láthatóan veszíteni a kondíciójából.
A megoldás nem az, hogy egész nyáron automatikusan több takarmányt adjunk. Nem az egész nyárról beszélünk, hanem a több napon keresztül tartó, 30–35 °C-os vagy még melegebb időszakokról. Ilyenkor érdemes különösen figyelni arra, hogy a ló ténylegesen mennyi szénát fogyaszt el, milyen annak energiatartalma, mekkora munkát végez, és szükség esetén átmenetileg pótolni a kieső energiát és rostot.
A legfontosabb következtetés az, hogy a hőségben sokszor nem maga az energiaigény változik meg drámaian, hanem az energiamérleg borul fel. A ló kevesebbet eszik, miközben tovább dolgozik, intenzíven izzad, és a szervezete folyamatosan küzd a hőleadással. Ha ezt időben felismerjük, a kondícióvesztés nagy része megelőzhető.
A nyitóképen a CSIO Budapesten Sallai Lili és Írisz, akik évek óta a Meglio Horse termékeit használják. Írisz jelenleg kialmásodva, ragyogó szőrben teljesíti a versenyeket.
